Folytassuk a leszoktatósdit, a mai napi lecke az angol nyelvű posztokról fog szólni.
A Facebook-ot szeretjük. Tényleg. Mert összehoz minket, mert instant hírekkel szolgál, ami gyorsan és egyszerűen fogyasztható és mert folyamatosan frissül a tartalom. De árulja el nekem valaki, mért lett olyan menő, hogy angol nyelven posztoljunk? Oké, ezen a szinten én is értek, látom, hogy góing tu wörk, meg minden, de vajon cikisebb lenne ezt magyarul tolni? Tök rendben van a magyar nyelv, ekkora szinonima szótárat még a világ nem hordott a hátán, mint amivel a magyar büszkélkedhet. Akkor hát minek?
Ha ez korosztály-függő, és az új, fiatal generáció sajátossága, akkor rossz irányba megyünk. Nem ez jelenti az utat a multikulti felé, ahhoz először némi gondolkodásbéli nyitottságra lenne szükség. Ha például úgy nézünk az utcán a feketékre, mintha négy fülük lenne, és azt mondjuk a kínaiakra, hogy “szemétbanda”, na kérem az nem nyitottság. Ha nem vagyunk képesek leszokni a rasszista megjegyzésekről és a turistákat átvágjuk a kávézókban, az sem lendít a helyzeten.
Olyan, mintha tele lennénk komplexusokkal, pedig egy halom tök jó dolog van, ami a miénk. Spéci kajáink vannak, (hogy a tökéletes és elnyűhetetlen pörköltet említsem csak), gyönyörű helyek vannak, és a kulturális élet (ha ki nem csinálják lassan) is pezsgőbb, mint egyes helyeken. Vannak híres tudósaink, zenészeink, színészeink. Akkor mi is a baj? (Jó, tudom mi a baj, hamarosan például itt vannak a választások, no de ne politizáljunk.)
Az, hogy angolul kommentelünk, nem elég. Az csak a felszín, semmi más. Örüljünk a sokféleségnek, a másfajta kultúrának, mindennek, ami más. És ezzel egy időben pedig szeressük a saját nyelvünket, és legyünk rá büszkék. Mert sehol a földön nincs annyi szinonimája a káromkodásoknak, mint nálunk. És ez nem semmi!